Minőségi Bizonyítvány

Nem volt szándékomban, hogy írjak, de az események úgymond rákényszerítettek. :)

Az egész történet szombaton (2009. dec. 19,) kezdődött. Szokásosnak mondható téli nappal, amihez hozzá tartozik az is, hogy esik a hó. Nos ez a dolog így december második felében bizony sokakat meglepett. Nem is gondolták, hogy ilyen előfordulhat. Egyet kijelenthetünk: a MÁV nem egy gyors reagálású hadtest!

Visszatérve a szombati napra, ami ugye minden lúzer számára, aki nem tartalékolt elég szabadságot, vagy a munkaadója nem engedte el, bizony munkanap volt. A kedvezőtlen együttállásoknak köszönhetően (munkanap + hóesés) elég sok embert érintett kedvezőtlenül szeretett vasutunk mutatványa.  Sajnos csak a Nyugati - Vác viszonylatot ismerem, de gondolom máshol sem volt rózsásabb a helyzet. Munka végeztével irány a nyugati és örültem, hogy már 15:50-re odaértem, mivel így még elértem a 16:07-es zónázó vonatot. Az örömöm nem tartott sokáig. 16:10-kor már azért kezdtem aggódni, mert a zónázó vonatok általában pontosan indulnak. A képlet persze egyszerű. Másfél órás késéssel elindult a vonat, ami persze minden állomáson megállt. És persze senki semmilyen információt nem nyújtott.

Következett a hétfő. Munka után ismét a vonathoz indulok, de most a 19:07-es zónázóhoz. Örömmel töltött el, hogy a szerelvény a helyén állt, de elég sok volt a tanácstalan ember. A bizonytalanságot növelte, hogy két vonat állt egymás mellett a 7-8. vágányon és mindegyik Szob irányába ment. A jegyvizsgálók a vonat mellett álltak, de egyikük sem tudott semmiről. Megtört a csend és bemondták, hogy egy személy vonat indul a 8. vágányról Szobra, amelyik minden állomáson és megállóhelyen megáll. A menetrend szerint ilyen vonat pedig nincs, mert a lassú csak Vácig megy, Szobra pedig csak zónázó. Volt némi kapkodás. Mindenki próbálta kitalálni, hogy melyik vonatra szálljon. A 8. vágányról aztán 19:20 körül elindult a vonat. Sokan integettek át a 7. vágányon álló vonaton ülőknek, jelezvén, hogy ezt "megszívtátok". Ahogy gurult ki a vonat, a hangos bemondta, hogy zónázó vonat indul a 7. vágányról. Mindenki megkönnyebbült, mert jónak bizonyult a döntés, hogy inkább maradjunk. Kb. 10-15 perccel a személy vonat után elindultunk. Az utolsó pillanatban is mondta a hangos, hogy zónázó vonat indul és Vácig nem áll meg. Sajnos ezt az információt a mozdony vezetője nem hallotta, így Vácig minden állomáson és megállóhelyen megállt. Ismét sikerült jelentős késést elérni.

És ezzel még nincs vége. Mikor azt gondolná az ember, hogy a havazás negyedik napján már tényleg nem lehet meglepetés, hiszen ennyi idő alatt mindenre fel lehet készülni, na akkor jön a legnagyobb meglepetés. Én ilyet még nem láttam. Ismét a Nyugati, ezúttal a 18:07-es vonathoz mentem. Az első meglepetés akkor ért, amikor megláttam, hogy a vonat ugyan a helyén állt, de mindenki mellette didergett a hidegben, mert nem lehetett felszállni a zárt ajtók miatt. Gondoltam nyugi, majd jön a személyzet, elvégre még csak 17:45 volt. Aztán 18:00 és az emberek még mindig a vonat mellett álltak. 18:05-kor már azt is bemondta a hangos, hogy "kérem szálljanak fel a vontra". Hát baszod mindenki azon van, de zárva az összes ajtó. A szerelvény elején egy kisebb csoport vasutas álldogált és már ők is kezdtek telefonálgatni, ugyanis a probléma az volt, hogy eltűnt a mozdonyvezető! Azt hittük, ennél rosszabb már nem lehet. Kis idő múlva bemondták, hogy késett zónázó vonat (ez volt a 17:07-es) azonnal indul a 11. vágányról. ennek az lett az eredménye, hogy az 5. vágányról megindult a tömeg, keresztül mindenen, mert jobb híján szerettük volna legalább azt elérni. Azt sejtettük, hogy zsúfolt lesz, hiszen az előző vonat utasai is rajta voltak. De arra végképp nem számítottunk, hogy összesen 3 (azaz HÁROM!) kocsiból álló szerelvényt indítanak. El lehet képzelni, hogy mekkora volt a népsűrűség.

Nos ennyi röviden a történet, ami miatt írtam. Ezek után persze fel lehet tenni a kérdést.

• Ha már a télre nem tud felkészülni egy szervezet, akkor miért nem tud legalább kommunikálni?
• Miért olyan nagy dolog bemondani, hogy mikor, melyik vágányról, milyen vonat indul a valóság szerint és nem az előre programozott menetrend szerint?
• A jegyvizsgáló miért nem tud semmit arról a vonatról, amelyen elvileg szolgálatot kellene teljesítenie?
• Miként tud eltűnni úgy egy mozdonyvezető munkaidőben, hogy senki nem tud róla? És vajon van-e még munkahelye az ilyennek?
• Miért szarják le azokat az utasokat, akiktől a bevételük származik?

És még egy dolog. A sztrájkok idején azzal érvelnek egy-egy vonat kimaradásánál, hogy a vonat jegyvizsgáló nélkül nem indulhat el. Meg lehet nézni az elmúlt pár napot, hogy a jegyvizsgálók mennyit dolgoztak. Mert információt nem tudnak nyújtani és jegyeket sem ellenőriznek, mivel gondolom nem hiányzik nekik az, hogy valamelyik ideges utas elmagyarázza neki, hogy a több 10000 forintos bérletért cserében mit vár el. Tehát ha ilyenkor vígan elközlekednek a vonatok úgy, hogy a jegyvizsgáló csak utasként van jelen, sokszor a mozdonyvezető mellett, akkor ne legyen már ez kifogás egy sztrájk esetén sem. Mellesleg ha ezek után még valaki sztrájkolni mer, akkor annak valami nagyon nincs rendben a fejében.

Tudom, kicsit erős a cím, de koránt sem véletlen. Szeretnék megosztani néhány gondolatot, hogy szerintem miért tartunk ott, ahol tartunk. Természetesen ez is a szabályokban keresendő, illetve a szabályok betartásában. A katonaságnál volt egy mondás, miszerint a parancsot nem érdemes meghágni, mert szaporodik. Ez igaz a hétköznapi szabályokra is.

Sokszor hallani, hogy a magyar mennyire kreatív. Milyen gyorsan és okosan meg tudja oldani a problémákat. Ha bármilyen probléma van, akkor pillanatok alatt képes reagálni és megoldani azt. De hogy jön akkor ez mégis a szabályokhoz? Miért nem tudjuk mégsem sokra vinni?

A válasz véleményem szerint az, hogy azért, mert a hosszú távú fejlődés nem engedheti meg magának az eseti, sokszor titokban végzett műveleteket. Ha valahol sok lesz a selejt, akkor a magyar megpróbálja eltussolni, helyrehozni a problémát és lehetőleg észrevétlenül folytatni a munkát. Nyilván vannak ennek lelkiismereti okai is, mert úgy gondolja, hogy mi van, ha ő hibázott, ő nem tartott be valami fontos szabályt. Szerencsésebb történelmi fejlődéssel rendelkező országokban ez úgy működik, hogy hiba esetén leállítják a munkát ha szükséges, és jelzik a vezetés felé, hogy akadt egy kis probléma. Nyilván, ha az ember betartja a szabályokat, akkor nem is lehet gond egy leállásból és mindenkinek érdeke, hogy kiderüljön az ok. Ha feltárják a valódi okokat, akkor az hosszú távon nyereséget fog hozni!

Persze ehhez az is kell, hogy a szabályokat ne akarjuk áthágni szándékosan. Mert ha mégis, annak az lesz az eredménye, hogy szigorodnak. Sokszor értelmetlenül!

A parlament a minap fogadta el azt a jogszabály változást, amelynek hatására jelentősen megváltoznak a hitelfelvétel szabályai, legyen az gyorskölcsön, vagy lakáshitel. Az eredeti cikk itt olvasható.

Nem kívánok kitérni minden részletre, csak néhány dolgot kiemelni:

• Januártól magánszemély évente egyszer vehet fel olyan hitelt, amelynek a teljes hiteldíj mutatója (thm) meghaladja a hatvanöt százalékot, és az ilyen kölcsön nem haladhatja meg a kétszázötvenezer forintot.
• Jövő március 1-jétől a hitelintézetek törvényileg korlátozott mértékű díjat szedhetnek a hitelek előtörlesztésekor.
• A bankok felelős hitelezésére vonatkozó rendelkezés korlátozza a bankok egyoldalú szerződésmódosítását.

Nyilván vannak előnyös és kevésbé előnyös változások az új rendszerben. A probléma azonban nem itt van. Bármilyen rendszert dolgozzanak is ki, az semmit sem ér, ha hitelt felvevő nincsen tisztában nem csak a hitel feltételeivel, de sokszor még a saját pénzügyi helyzetével sem.

És az eb itt van elhantolva. Szigorú szabályokat hozunk, milliárdokat költünk bankok megsegítésére ahelyett, hogy már az iskolában megtanulnák az emberek a felelős pénzügyi magatartást. Ha csak fele annyit foglalkoznának iskolában pénzügyi képzéssel, mint pl. történelem, irodalom, vagy bármi más, akkor megkímélhetnénk magunkat attól, hogy olyan szinten szabályozzunk dolgokat, amit már senki sem bír sokszor betartani. Mert valljuk be, a mai világban már otthon sem leshet el jövőbe mutató pénzügyi megoldásokat egy egyszerű halandó.

Az előző bejegyzésben már megemlítettem, de akkor most leírom azt is, hogy miért tartom az új törvényt, illetve annak a csekk befizetésére vonatkozó részét hülyeségnek.

Tényleg az a legegyszerűbb módja a pénz korábbi beérkeztetésének, hogy az egyszerű emberrel számoltatjuk a dátumokat? Miért nem lehet annyival korábbi dátumot ráírni? Persze tudom a választ. Próbálják rászoktatni az embereket arra, hogy az egyébként sem gördülékeny postai befizetés helyett elektronikusan intézzék a befizetéseiket. Ez bizonyos érintetteknél érthető is. De a Posta miért nem tesz ellen semmit? Miért rontja a saját üzletét? A szóvivőjük szerint a sárga csekkből évente 280 millió darabot adunk fel és a minimális bevétel egy csekken a postának 70 forint körül van. Akit érdekel, hogy ez mekkora üzlet, az számolja ki. Én ötször megtettem, de az összeget nem merem leírni. Erről mond le a posta, amiért nem úgy alakítja ki a folyamatait, hogy az kedvező legyen a csekkes befizetéshez. És persze ha a mostani állapotokat nézzük, akkor nem is lesz nehéz elcsábítani az embereket a csekkes befizetéstől. Illetve lehet, hogy mégis.

Ugyanis az előzőekben leírt 70 forintos összeget a szolgáltatóknak kell fizetni. Látszólag, mivel úgy is továbbhárítják az ügyfélre. Ezzel szemben egy elektronikus utalásnál egyértelműen a befizetőt terheli az átutalás díja. A döntéshozó tehát elvileg szintén a befizető, aki az alapján választja meg a díjfizetései módját, hogy számára melyik a kedvezőbb. Mivel számára a csekkes befizetés olcsóbbnak és ellenőrizhetőbbnek tűnik, így azt fogja választani. Más lenne persze a helyzet, ha a postán külön kellene csekkenként díjat fizetni. Akkor elgondolkodna az ember, hogy melyik fizetési módot válassza.

Visszatérve a Postára, úgy néz ki, hogy a hatékonynak a legkevésbé sem nevezhető folyamataival maga ellen dolgozik. Pár éven belül biztosan érezhető anyagi vonzata lesz a jelenlegi működésnek. És abban a törvényi szabályozások sem segítik, hogy jobb legyen.

ui: Nem a csekkes befizetést akarom védeni, hanem arra próbálok rávilágítani, hogy mennyire tud maga ellen dolgozni egy szervezet.

Tegnap levelet kaptam. A HSBC Credit küldte. Tudom, nem lehet sikeres ember az, akinek kapcsolata van velük, de áruvásárlási hitelnél nem válogathat sokat az ember. És munkaeszközt vásároltam a hitelből, tehát annyira talán mégsem elítélendő a dolog.

A lényeg, hogy igazából vártam a levelet, de a tartalom meglepett. Nem erre számítottam. Ugyanis a 20 hónapos hitel utolsó részletét befizettem, így vártam, hogy értesítsenek a hitel lezárásáról. Ehelyett egy csekket találtam a borítékban 3000 forintos késedelmi díjról. Volt már ilyen augusztusban, de már akkor sem értettem, hogy miért küldték. Azt nem is fizettem be. Viszont az utolsó részlethez kapcsolódó csekket külön küldték, hozzáírva minden addigi elmaradást, erről egyébként tájékoztattak is. És láss csodát, az utolsó csekk éppen 3000 forinttal volt több, mint az addig törlesztőrészlet. Tehát az augusztusi késedelmi díjat, amit nem fizettem be,  szépen hozzácsapták. Gondoltam egye fen, legyen már vége, és befizettem a csekket 2009. november 10-én. A csekken az esedékesség dátuma 2009. november 13. Tehát három nappal előtte!

Elkezdtem utána járni a dolognak. Találtam egy postai szabályzatot, amely a következőt írja

(2.4.2) A tárgynapi elszámolási időpontig a pénzforgalmi szolgáltatások keretében feladott, illetőleg elfogadott megbízások teljesítése – eltérő megállapodás hiányában - legkésőbb a tárgynapi az elszámolási időponttól számított második munkanapon megtörténik.
 

Tehát nyugodt voltam, mert az én három napos előnyöm elegendőnek tűnt. De nem hagyott a dolog, ezért átnyálaztam a többi csekket is, hátha egy korábbi befizetésnél volt késés. De nem találtam. Aztán elkezdett bennem motoszkálni a kisördög, hogy hátha a dátumok értelmezésében van a probléma. Találtam is egy cikket, mely szerint "2009. november 1-jén lép hatályba a pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló 2009. évi LXXV. törvény, valamint a posta- és a hitelintézeti törvény módosítása, továbbá a pénzforgalom lebonyolításáról szóló új MNB rendelet." Ennek a lényege, hogy csak 2010. május 1-től él az a szabály, miszerint két nappal előbb kell megejteni a befizetést, mint a csekken szereplő dátum. Ami egyrészt hülyeség, másrészt most éppen kapóra jött, mert ez azt jelenti, hogy eddig a csekken szereplő dátum a júzernek szól, hogy addig a napig kell postára adni a pénzt. Az pedig ugye evidens, hogy egy bank belső szabályzattal nem írhat felül egy törvényt. Tehát nem hivatkozhatnak arra, hogy addig az időpontig be kell érkeznie a pénznek a szolgáltató számlájára. Hétfőn megejtek egy telefont és azért utána járok, hogy miért nem erőltetik a hitel lezárásának gördülékeny menetét.

Az első témának való alapanyagot a vasút szolgáltatja. Naponta utazom vonattal annak minden előnyével és hátrányával együtt.

Ismét elindult a gördülő sztrájk. Már lassan nem is tudom nyomon követni, hogy mikor merre gördül. A hétfői sztrájkot úgy harangozták be, hogy elindul egy gördülő sztrájk. Ez ugye azt jelenti, hogy az előzőt már befejezték, vagy két sztrájk gördül egyszerre. Ez nem igazán tiszta. Vasárnap este gondoltam egy merészet és elballagtam a vasútállomásra. Egy nagyon egyszerű kérdésem volt: Milyen vonatok indulása várható hétfő reggel? A válasz szintén egy kérdés volt: Honnan kellene nekem ezt tudni?

Az agyam rögtön beindult és újabb kérdőjelek jelentek meg. Nem is késlekedett sokat a válasz: Onnan kellene tudni, hogy elvileg addig nem lehet sztrájkot indítani, amíg a meg nem állapodtak az elégséges szolgáltatásokról. Szerencsétlen asszonyon lehetett látni, hogy igazat ad nekem, de ő is csak áldozat. A válasza persze nem lepett meg: Sajnos nem tudja megmondani, mert nem tudni, hogy kik fognak sztrájkolni személy szerint. Nem tudja megmondani, hogy hány jegyvizsgáló veszi fel a munkát. Az eddigi tapasztalatok azt mondhatja, hogy óránkét egy vonat azért feltehetően fog közlekedni.

Ez a kis beszélgetés annyira jellemzi a vasút sztrájkhoz való hozzáállását. A szervezőket a legkevésbé sem érdekli az, hogy mennyire érinti kellemetlenül a munkabeszüntetés az utasokat. Ha valóban törődnének azokkal, akikért dolgoznak, akkor legalább a minimális jelét adhatnák annak, hogy fontosak az utasok a számukra. Ha van minimális szolgáltatás, akkor meg lehet mondani, hogy mely vonatok indulnak. És akkor meg lehet írni a szolgálati vezénylést, hogy kik azok, akiknek a minimális szolgáltatást biztosítani kell. Ami persze nem jelenti azt, hogy nem érthetne egyet a sztrájkkal.

Nem kell tehát azon csodálkozni, hogy alacsony a társadalmi támogatottsága a sztrájknak. És valahogy már az sem érdekel senkit, hogy mi miatt van a munkabeszüntetés!

Régóta érlelődött bennem a gondolat, hogy blogot indítsak egy olyan témában, amely közel áll a szívemhez. Ez pedig a minőségirányítás. Sokan csak ISO-ként emlegetik, de szeretném bemutatni, hogy bonyolultnak tűnő szabályozásnak is meg van az előnye, és szeretnék rávilágítani arra, hogy miért nem szeretjük a szabályokat.

Van egy régi minőséges mondás, sajnos nem tudom, hogy ki a szerzője, de nagyon igaz:

Ha valamit úgy csinálunk, mint eddig, akkor az eredmény is ugyanaz lesz, mint eddig volt. Ha más eredményt szeretnénk elérni, akkor máshogyan kell csinálni.

Azt hiszem, ez mindent elmond. És talán lehet ez a blog alapfilozófiája, kiegészítve a bemutatkozó sorokban szereplő idézetet.