Az első témának való alapanyagot a vasút szolgáltatja. Naponta utazom vonattal annak minden előnyével és hátrányával együtt.
Ismét elindult a gördülő sztrájk. Már lassan nem is tudom nyomon követni, hogy mikor merre gördül. A hétfői sztrájkot úgy harangozták be, hogy elindul egy gördülő sztrájk. Ez ugye azt jelenti, hogy az előzőt már befejezték, vagy két sztrájk gördül egyszerre. Ez nem igazán tiszta. Vasárnap este gondoltam egy merészet és elballagtam a vasútállomásra. Egy nagyon egyszerű kérdésem volt: Milyen vonatok indulása várható hétfő reggel? A válasz szintén egy kérdés volt: Honnan kellene nekem ezt tudni?
Az agyam rögtön beindult és újabb kérdőjelek jelentek meg. Nem is késlekedett sokat a válasz: Onnan kellene tudni, hogy elvileg addig nem lehet sztrájkot indítani, amíg a meg nem állapodtak az elégséges szolgáltatásokról. Szerencsétlen asszonyon lehetett látni, hogy igazat ad nekem, de ő is csak áldozat. A válasza persze nem lepett meg: Sajnos nem tudja megmondani, mert nem tudni, hogy kik fognak sztrájkolni személy szerint. Nem tudja megmondani, hogy hány jegyvizsgáló veszi fel a munkát. Az eddigi tapasztalatok azt mondhatja, hogy óránkét egy vonat azért feltehetően fog közlekedni.
Ez a kis beszélgetés annyira jellemzi a vasút sztrájkhoz való hozzáállását. A szervezőket a legkevésbé sem érdekli az, hogy mennyire érinti kellemetlenül a munkabeszüntetés az utasokat. Ha valóban törődnének azokkal, akikért dolgoznak, akkor legalább a minimális jelét adhatnák annak, hogy fontosak az utasok a számukra. Ha van minimális szolgáltatás, akkor meg lehet mondani, hogy mely vonatok indulnak. És akkor meg lehet írni a szolgálati vezénylést, hogy kik azok, akiknek a minimális szolgáltatást biztosítani kell. Ami persze nem jelenti azt, hogy nem érthetne egyet a sztrájkkal.
Nem kell tehát azon csodálkozni, hogy alacsony a társadalmi támogatottsága a sztrájknak. És valahogy már az sem érdekel senkit, hogy mi miatt van a munkabeszüntetés!
