Tudom, kicsit erős a cím, de koránt sem véletlen. Szeretnék megosztani néhány gondolatot, hogy szerintem miért tartunk ott, ahol tartunk. Természetesen ez is a szabályokban keresendő, illetve a szabályok betartásában. A katonaságnál volt egy mondás, miszerint a parancsot nem érdemes meghágni, mert szaporodik. Ez igaz a hétköznapi szabályokra is.
Sokszor hallani, hogy a magyar mennyire kreatív. Milyen gyorsan és okosan meg tudja oldani a problémákat. Ha bármilyen probléma van, akkor pillanatok alatt képes reagálni és megoldani azt. De hogy jön akkor ez mégis a szabályokhoz? Miért nem tudjuk mégsem sokra vinni?
A válasz véleményem szerint az, hogy azért, mert a hosszú távú fejlődés nem engedheti meg magának az eseti, sokszor titokban végzett műveleteket. Ha valahol sok lesz a selejt, akkor a magyar megpróbálja eltussolni, helyrehozni a problémát és lehetőleg észrevétlenül folytatni a munkát. Nyilván vannak ennek lelkiismereti okai is, mert úgy gondolja, hogy mi van, ha ő hibázott, ő nem tartott be valami fontos szabályt. Szerencsésebb történelmi fejlődéssel rendelkező országokban ez úgy működik, hogy hiba esetén leállítják a munkát ha szükséges, és jelzik a vezetés felé, hogy akadt egy kis probléma. Nyilván, ha az ember betartja a szabályokat, akkor nem is lehet gond egy leállásból és mindenkinek érdeke, hogy kiderüljön az ok. Ha feltárják a valódi okokat, akkor az hosszú távon nyereséget fog hozni!
Persze ehhez az is kell, hogy a szabályokat ne akarjuk áthágni szándékosan. Mert ha mégis, annak az lesz az eredménye, hogy szigorodnak. Sokszor értelmetlenül!
